Település

Önkormányzat
Intézmények
Kultúra, szabadidő

   

    

   

 

» Kezdőlap

    

Kedvezményezett neve: Györe Község Önkormányzata
Projekt címe: Györe község belterületén egyes utcák csapadékvíz elvezetése
A szerződött támogatás összege: 51 013 803 Ft

      

Kedves Látogató!

   

Sok szeretettel köszöntöm községünk honlapján. A weblap elsődleges célja, hogy bemutassa kis falunkat, annak történetét, elhelyezkedését, intézményeit és közéletét egyaránt. Meglévő értékeink, hagyományaink bemutatása mellett törekszünk arra, hogy friss információkkal is tájékoztassuk a helyi lakosokat és az érdeklődő kedves vendégeinket egyaránt.

   

Üdvözlöm Györe Községben!
Ismerje meg falunkat, látogasson el hozzánk!

    

Györe nem turistaparadicsom. Nincsenek olyan műemlékei, amelyek idecsalogatnák az idegent.
Györe „csak” egy alig 650 lelket számláló kisközség, takaros házaival, rendezett udvaraival a Völgység nyugati szélén, Tolna és Baranya megye határán.
Mégis, az itt élőknek egy egész világ! Olyan falu, amely a történelem viharai közepette is élt, és ma is élni akar. Gyökereiből építkezik, van múltja, jelene és őszintén reméljük, jövője is.

   

Györe ősi magyar település. Területe már az őskortól lakott volt. Neve először II. Endre adománylevelében szerepelt írásban 1235-ben. Már 1333-37 között templomos helyként tartották számon, 1542-től a szászi várhoz tartozott. Túlélte a török hódoltságot, s bár a Rákóczi- szabadságharc idején elnéptelenedett, 1729-ben már újra virágzott gazdasága.
Búzát, árpát, dohányt, kendert és hajdinát termeltek, sertéstenyésztéssel, lótenyésztéssel, méhészkedéssel foglalkoztak, az észak-mecseki szénbányászat kezdetétől ügyes fuvarosként a szénszállításba is bekapcsolódtak.
A 18. század második felétől gyorsan növekedett a lakosság létszáma. 1783-ban már együtt élt itt a magyarság és a betelepített németség, rendelkezett önkormányzattal, volt falupecsétjük, 1784-től a katolikus mellett evangélikus templom is épült, 1788-ban pedig iskola is.
A 20. század világháborúi, a ki- és betelepítések, az iskolakörzetesítések, a politikai elit „falusorvasztó” törekvései ellenére sem adta fel kis falunk.
Az 1970-es évektől újra megindult a fejlődés. Új házak épültek, egész utcasorok nőttek ki a semmiből, bizonyítva, hogy a falu lakói itt akarnak élni.
1989-ben már hihetetlen összefogással újra nyolcosztályos általános iskolát működtetett a község és
1994-re felépült az építészetileg is egyedülálló Templom-Iskola, mely új szellemiséget, lelkiséget költöztetett a kitelepítések miatt üressé vált evangélikus templomba.

   

Mára szinte teljesen kiépített az infrastruktúra.
Portalanított, aszfaltozott utcák, víz-, gáz-, telefon-, szennyvízhálózat, eső- és belvízelvezetés, szemétszállítás, szelektív hulladékgyűjtő sziget, komposztáló ládák biztosítása, háziorvosi praxis, védőnői szolgálat, óvoda, 8 osztályos általános iskola, művelődési ház szolgálja az itt élőket.

   

A község lakói, akik ma régi magyarok, magyarországi németek és bukovinai székelyek, őrzik a közös lakóhely, a szülőfalu és szülőföld történelmi örökségét, közös múltjukat, hagyományaikat.
Az aktív civil élet a nyugdíjas klubnak, az anyukák Ritmus tánccsoportjának, az Egészségőrző Egyesületnek, a könyvtárnak, valamint azoknak a lelkes támogatóknak köszönhető, akik segítő kezet nyújtanak a település programjainak megszervezésében.
A falu nyugalmát jól működő polgárőrség is vigyázza.

    

Hogy miért mondtam el mindezt ?
Mert, talán segít rájönnünk arra, hogy nem pazarolhatjuk életünket környezetünk tönkretételére ahelyett, hogy megőrizzük, fenntartjuk, fejlesztjük azt.
Mert külön-külön talán keveset tehetünk, de ha mindenki megteszi azt a keveset, akkor a kevés együtt mégis elég lehet ahhoz, hogy békében, a természettel harmóniában és biztonságban élhessünk.
Mert „ nem vagyunk több, csak egy-egy tégla, de együtt mi vagyunk a ház”.

    

Filamella Tibor     
polgármester